2011. 06. 05.

Train of thought


Most majd megtapasztalom milyen érzés házasnak lenni. Amennyire szürreális, annyira reális. Miért is ne élhetnék egy álomvilágban? Miért is ne lehetne ez legalább annyira valóság, csak a pillanat egy töredékére, mint amennyire álom? Érdekes, hogy egy kötöttségben leli meg az ember a szabadságát. Tuti, hogy lesz aki azt mondja ezzel csak becsapom magam. De végülis miért is ne? Csak azt tudja mikor hazudnak neki, aki maga is hazudik. Ha ezen haladok tovább, van valami furcsa ráció ebben az egészben. És magamat becsapni még mindig jobb, mint becsapva lenni... Más által. Ettől még ez annyira komoly, amennyire komolyan veszem, és amennyire komolytalan.

Jah és egyébként most vagy én vagyok Dr. House szinten zseniális és tényleg meg tudom magyarázni mit miért csinálnak az emberek, vagy csak szörnyen túlértékelem néha az intelligenciát. Bár, ha most belegondolok, nem vagyok House.

Nincsenek megjegyzések: