Novus

Meseszép idő van. A konyhán ülök, a nagy, kör alakú asztalnál szürcsölöm a kávét, mögöttem pedig az ébresztő jellegű ital készítésére alkalmas masina berreg, kattog, szippog. Az ablakon túl, szemben velem egy hatalmas bambuszernyő, ami alatt a rokonok ülnek. És vajon képzeleten találta-e Őket az álmom, amit elmeséltem?

Nem voltam hajlandó felkelni, ma nem. Bár talán ez is csak egy alkalom volt a sok közül, amikor tovább akartam álmodni az álmaimat. De azt a természetes érzést, ami az igazi álom nyújt, - és nem annak egy kierőszakolt verziója - semmi sem tudja visszaadni. Azt álmodtam, hogy az édesapám révén szereztem két jegyet Horvátországba, egy Friderika nevű szigetre. ( Persze fogalmam sincs létezik-e vagy sem. ) Nem vittem el a családom, mert az számomra 5 tagból áll, és nem akarok kivételezni egy közösség felé, ha a család egyik tagja megy, jöjjön a többi is, mottóval zártam is ezt a gondolatfolyamot.

Helyettük inkább egy lányt vittem... Egy ismeretlent... Magam sem tudom ki volt az. De az élet tudja. És egyszer, kiderül ki lesz az. Lehet egy ismeretlen ismerős lesz, lehet valaki teljesen más, sőt, az is lehet, - mivel van egy olyan szokásom, hogy furcsaságokat művelek, amire nincsenek racionális indokok - hogy valaki, akit nem igazán kedvelek. Bár olyan ember nem nagyon van. De legalább izgalmas lenne! :D

Egyébként a novus latinul annyit tesz, új. Mielőtt valaki megkérdezné. :D