A székely, aki nem sokszor beszél, akkor se gyakran. No, de hogy a témához 'eriggyek', és fásultságom indokoljam, a mai reggelem kórtörténetét szeretném felvázolni némi humorral borsozva, ami később a komoly szentimentalizmus bájos és üde öblébe evez. Kezdődött az egész egy messzi-messzi galaxisban, ma reggel, 4.44-perckor, amikor felébredtem. Ébredésem megpecsételte a reggeli modoromat, azaz kábult komatikus állapottal válaszoltam minden nekem szegezett kérdésre. Sajnos a reflexeim sem a régiek. Hopsz, de hisz én a tegnapi napról szerettem volna írni! Oké, a tegnapi napom kicsit olyan volt mint a ZS-kategóriás horrorfilmek. Egy poszt-apokaliptikus világban, technika és ÁRAM nélkül szenvedtem majd egy egész nap, mikor annyi minden dolgom lett volna a piráteszes játékban... Szóval rosszul indult, de jó lett a vége. ( Mit jó. Nagyon jó, ugyanis lenyeltem... az áramkimaradás okozta békát, addigra. ) Mézivel voltam, beszélgettünk, nevettünk, mint két kis kamasz. Olyan jó volt, mert csinos is volt, meg még a száját is tudja használni - nem félreérteni, tud beszélni, arra gondoltam - és szeret, mert neki szeretnie kell! Összességében őszintén mondhatom, hogy a tegnapi nap konklúziója... Van aki nem változik... Vagy méginkább van ami...!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése