Kicsit szeretnék írni egy konkrét emberről, mert elég hosszú ideig meghatározó szerepet töltött be az életemben és mert tudom, hogy majd mindennap nézi a blogom, és jól esne neki, ha kapna egy bejegyzést. Azonban sajnálom, nem leszek elfogult, nem festek meg csupa rózsaszín felhőt, viszont őszinte leszek Hozzád, és amilyen igazságokat tudok mondani Rólad, azt most megosztom.
Szóval igen, ez a lány - ahogy már említettem - hosszú ideig volt főszereplő életem szürreális regényében, ahol mindketten futottunk valami elől, vagy valami ellen, és mégis, ha utolért, mindig támasztottuk egymás hátát. Nemrég mesélte el, milyen "hosszú" idő kellett ahhoz, hogy ragaszkodjon hozzám, és milyen jó volt emlékezni, nosztalgiázni, csemegézgetni a régmúlt történéseiből, sőt, valamelyik nap még egy picit el is engedtük magunkat, és jó volt. Ez a lány megtanított nagyon sok dologra, és örülök hogy megismerhettem, mert minden téren valami előrelépést, valami újat jelentett. Ő volt az ismeretlen, sőt, a kezdetek kezdetén sokkal nagyobbnak láttam a lelki szemeimmel, mint azt megismerkedésünkkor gondoltam volna, de amilyen kíváncsi, és a kihívásokat legyőzni akaró szellemem van, az érzés, hogy valakit meghódítsak, aki ennyire nagy falatnak tűnt, olyan volt a számomra mint egy adrenalinbomba. Újfent és újfent meg akartam hódítani, el akartam csábítani, holott közben észrevétlenül, de felülkerekedett az, amit úgy hívnak megismerés. És nézd... Nem telhet el úgy nap, hogy ne tudnád hogyan iszom a kávém, mi lesz a következő mondatom, vagy épp anélkül, hogy ne lennél tisztában azzal mit is jelent: " most van egy kis dolgom ". De te már nem vagy az enyém, ahogyan én sem vagyok a Tied. És mégis, minden olyan... JÓ. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése