Nah

Az élet talán folyik tovább a saját medrében, és lett ahogyan lennie kellett ( ??? ). A blogomat írom tovább, és nem tiltom le, vagy törlöm ki. Magunk között szólva ez érthetetlen, de valószínűleg így jobb, legalább nem nézegetem, nem emlékeztetgetem magam arra, milyen volt Vele. Őt elfelejteni nem tudom, és nem is fogom, de mit is várok. Furcsa ez az egész, talán pont így helyes, néha azt érzem hiányzik, de szívem engedni kénytelen, és talán... talán túlságosan is az eszemre hallgattam, és pont azzá váltam, amit annyira kritizáltam Benne. Mindenesetre valami ettől még megtört, de nem akarom összeragasztani, mert azt hiszem arra már senki más nem képes. Vicces, mert "legszentebb barátomnak" azt mondtam, Ő volt az első lány, akit tényleg el tudtam volna képzelni magam mellett, de lehet hogy csak vágytam rá, hogy ilyen legyen. És elképzeltem annyi mindent, az esküvőnktől Lizáig... De ez megmarad ennyinek. Sosem szerettem igazán a gyerekeket, de a MI gyerekünket, a családunkat... Talán olyan férfi nem is született még, mint én, abban a tekintetben ahogy szeretni tudtam volna. Basszus... Tisztára úgy hangzik, mintha csak Ő lenne a hibás, és most próbálnám ráterhelni ennek a súlyát is, de wááááh. Mindegy, ha ez így alakult, ki tudja hogy alakult volna valami durvább. Hangsúlyozom, azt az egyet sajnálom, ahogy beszéltem Vele. Azt nem érdemelte meg és hozzám sem volt méltó. Viszont tényleg... Annyira kellett volna, és igen, én sem kerestem, de legalább ennyi indoka lett volna Neki is keresni... Keresett volna csak egyszer, és mindez most nem történik meg. Meg az a hülye bejegyzés... Meg az állandó exes izék, meg ez a rohadt objektivitás, amikor azt mondja " hát a Gergővel szerintem összeillenénk, bár talán ez sem igaz " és nem szóltam egy rohadt szót sem, mert reméltem valahol mélyen, hogy legalább egy pillanatra feltűnök legalább valamiben... Miért nem tudtál legalább egy picit hazudni Nekem!? Remélem ez segít, hogy kicsit túllegyek rajt... Végül: talán az zavar legjobban, hogy bármi történik egy szerelmes kapcsolatban, teljesen mindegy az ember mit ad, vagy mit nem, annak soha semmilyen nyoma nem marad meg, csak az ember elteszi a képeket, kidobja a rózsát, és idővel... lép egyet előre.