Részemről véget ért valami. Megszakadt, és annyi a cukormázas, Lizás ábrándoknak. De ennek ezek szerint így kellett lennie, és nem lennék őszinte, ha azt mondanám, most nagyon le vagyok törve, jóllehet amit talán most éreznem kéne, az a csalódottság. Bár tulajdonképpen ez meg is van. Beindított valamit az a post, meg ez a pár nap. Ezek szerint ennek a kapcsolatnak akkor kellett véget vetni, amikor még a " csúcson " éreztük magunkat, és nincs bennünk harag, vagy csalódottság saját magunk felé, esetleg a másik felé. Csabi egyszer annyit mondott, hogy vannak dolgok amik jobb ha nem oldódnak meg. Azt hiszem ez ilyesmi. De azért megpróbálom tisztázni picit a dolgaimat, hátha sikerül. Szóval...
Felhoztál olyan érveket, amikre nem tudok mit mondani. Jobbanmondva tudok, de már nem szeretnék. Azt írtad kerestél, amire azért nem tudok mit mondani, mert lényegileg igaz, és ebben a szisztémában még el is fogadható, de milyenségben és ( talán mondhatom azt ) mennyiségben maximum egy baráttól. Sőt! Akiket barátaimnak nevezek, legalább kerestek... ( És igen, ők kerestek, nem én Őket... Kivétel egy alkalommal. ) Mások vagyunk, de azt ennyi idő után is tudhatnád, mennyire jól esik ha érdeklődnek az ember után. Főleg ha az az ember szerelmes...
Másrészt azt sem értem, hogy ha tudod hogy írni fogok ( habár egy elég komoly liturgia áldozatává váltál ) miért nem vársz egy picit, és olvasod el, mit fogok írni, hogy aztán reagálj... Feltételezve, hogy egyáltalán elolvastad. Mert én úgy gondolom, ha féltek valamit elveszíteni, akkor legalább ennyit megteszek, mert érdekel mit mond a másik, és mert... féltek valamit elveszíteni. Vagy lehet, hogy ez csak nekem ennyire egyszerű. Talán a legrosszabb az volt, hogy nem éreztem, hogy most bármit megtennél, hogy ez ne maradjon ennyiben. És tudod, azóta is lenne lehetőséged arra, hogy még tehess valamit... Bármit... Nem azon gondolkozva, hogy ezzel most jót vagy rosszat mondok, a szokásos objektivitásoddal, csak érezni, valami őszintét...
Egy másik probléma Evelin, hogy nem szeretnék futni utánad. Ez a lépcsőfok a Tied volt, és nem éltél vele. Azt hiszem, ha fontosnak tartottad volna azt, ami köztünk van, nem ennyivel intézed el. Olyan 'söpörjük a szőnyeg alá' dolognak éreztem.
Tény, hogy látom magam előtt, ahogy ezt meg próbálod magyarázni, és érveket hozol fel, és azt gondolod magadban, hogy de hiszen én kitartottam mellette a végsőkig, ő lökött el magától és a megszokott hidegséggel kezeled ezt a helyzetet is, de ha megengedsz annyit, hogy adjak egy utolsó tippet, mielőtt talán befejezem ezt az irományt RÓLUNK, hadd mondjak annyit: Rossz és eleve bukott ötlet bizonyos helyzetekben magyarázkodni, és indokokat keresni ( és találni ). Szerintem jobb, ha néha csak érezzük, mi lenne a helyes, még akkor is, ha az szembe megy az értékrendszerünkkel. Mert megéri, mert a szerelem mindig megéri.
Még egyszer találkozni fogunk, visszaadom a pizsamád, amit itthagytál, és ezzel vége is, nem szeretnék Veled azután többet találkozni. Maximum majd akkor ha minden Veled kapcsolatos érzésem eltűnt, de addig is félek, hogy próbálnálak szeretni.
Au revoir les temps beau!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése