Back to black, vissza a jelenbe, meg a blogomhoz. Nos, változások történtek az életemben, de a legnagyobb az a bizonyos Evis dolog. Szakítottunk, vagy szakítottam, azt hiszem jelen helyzetben ez mindegy. Hát nem is tudom mit mondjak. Hülye, vak és siket-nek mondanak, amiken habár röhögök, de nem tudom elfogadni. Mindegy, akinek nem inge nem veszi magára, szokták mondani, hát tessék, most pólót hordok.
A másik, hogy az ember nem mindig azt kapja amit érdemel, és sajnos a világ nem a fair play-t keresi,csak a maga igazát, van ami néha nem jön össze, másvalami igen. Tanulunk, ahogy haladunk előre, fölösleges is tervezgetni, minden jön majd csak magától, olyan váratlanul, és hirtelenül, ahogy csak annak rendje és módja. De csak pont abban a pillanatban jöhet, amikor jönnie kell. Azonban van a sorsnak egy rossz szokása, hogy elhúzatja a mézesmadzagot, amit sosem nyalhatunk meg, tuti hogy a Nagy Gondozó bosszúja az lenne igazán, ha már késő lenne. Mindegy, la vie sera passé.
Most nekem is össze kell szednem magam, úgy érzem elmaradtam kicsit az életemmel és be szeretném pótolni a dolgokat, amikre eddig nem jutott időm, az elmúlt pár napban. Aztán ha hív a szó, indulok, kérdés nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése