Jó nap volt ez a mai,bizonyos tekintetben. Az előző részek tartalmából: Aziii siet a vonatra, lefutja a halált is, majd leszáll a vonatról és mikor azt hitte innen sima útja vezet haza, elesik egy bazaltkavicson, amitől megpecsételődik az egész hétvégéje. Ki tudja, egyre biztosabbnak látom azt az állítást, hogy semmi sem történik ok nélkül. Ha nem ficamodik ki a bokám, én megyek hétvégén Evihez, és nem történik meg, ami ma történt apu és köztem... Nincs ebből az egészből baj, és nekem nem lesz ennyire nyomott kedvem. Újabb probléma, talán jelzés, talán nem... De hogy mire!?
Épp hátradőlök a falamnak, gyönyörű, mahagóni és azon bosszankodok miért nem működik rendesen ez a space gomb. Néha mintha beragadna, de miért is ez jut eszembe, mikor talán lehetne jobb dolgom is. De egyelőre... Azt sem tudom mit szán nekem az élet. Szeretnék olyan okosakat mondani, mint néha Ti, drága barátaim, de most valahogy nem jön a szívemre az ihlet. Csak egyszerűen... vágyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése