The thing is...

...hogy lehet hogy nagyon hülyeséget csinálok azzal amit most teszek. Durcáskodom holott lehet tényleg én voltam aki szóval... hibázott. Nem tudom mi van velem, hogy újabban minden apró dologra harapok, és utána próbálom racionalizálni ezt azzal, hogy "ez így nem mehet tovább, komoly ember vagyok, viselkedjenek velem is komolyan" de pont én tudom azt, hogy igazság szerint meg is kapom, és egy rossz szavam nem lehetne erre az egészre. És akkor felhívom, és ahelyett, hogy mindezt pontosan tudom és a gyermeteg hibáimért bocsánatot kérjek inkább próbálok minél diszkrétebb lenni, és mikor azt mondja "megbántva érzem magam" nah ott volt O.o És azt mondja átjön délután és szeretne beszélni róla, és én nem is igazán tudom mit mondhatnék, sőt, most is csak ülök a székemben, és töprengek, és próbálok nem haragudni magamra meg az egész tegnapi beszélgetésre pont tegnap éjjel óta. Őszintén? Félek... Nem az az ember akarok lenni az életében aki ilyesmivel bántja meg Őt. End jú nó, inkább rajtad veszítsek ezerszer, minthogy máson nyerjek egyszer. Az az én nagy bajom, hogy mégha haragudni is akarnék Rád, nem igazán menne, mert nem ez vagyok, és mert megérdemled a jót, és mert bolond vagyok és mert szerelmes és mert csodaszép az idő odakint és mert tejszínhabosan akarlak végigcsókolgatni egy hatalmas szeretkezés előtt