2011. 02. 27.

Kakaóscsiga mellett

Ezek jutottak eszembe. Igazság szerint most nem arról szeretnék írni hogy szeretlek, vagy hogyan szeretsz te, hanem arról, ahogyan nekem esnek azok a frázisok, amiket te leírsz a blogodban. Szerinted? Kis fintorosom :P
Nehezen tudom most szavakba foglalni azt amit el szeretnék mondani, de egyáltalán bármit ami a fejemben megfordul, mert tudod, egy picit átszellemültem. Felolvastad nekem a legújabb bejegyzésed, és egy perccel ezelőtt el is olvastam, és wáááh. EZ a jó szó. Wáááh. Sok, nagyon sok dolog járja most cifra táncát a fejemben, valamennyi körülötted forog. Azt kérdezted mit tehet az ember, ha ennyire szerelmes? Hát mondom én: szeress még sokáig, ha csak feleannyira is, ahogyan én szeretlek!
Újabb következtetés... Többet kell együtt aludnunk. Vagy gyakrabban, vagy hosszabban :D De nekem legalább annyira rossz érzés búcsút inteni neked egy ilyen hétvége után, de említhetném bármelyik napunkat, mert rossz Melletted még nem volt.
 S itt a következő dolog! Honnan a fenéből tudod, hogy Lizának én hülye frizurát csinálnék?:P Édes kiscicám, talán az egyik legnagyobb bók a bejegyzésedben az volt, hogy egy nagyon fárasztó nap után is vágynál arra, hogy ágyba bújj velem. :) Hát mit is mondjak!? Az érzés több, mint kölcsönös, jól tudod. ;) Ohh igen, tudod... amit sokszor mondtam... te pontosan... nekemvaló vagy... :)

Nincsenek megjegyzések: