"A mai nap nekem is az az érzésem volt, mintha a férjemet várnám és neki csinálnék uzsit egy nehéz ledolgozott nap után és amikor megérkeztél én annyira nagyon örültem és jaj már csak a Liza hiányzott volna aki kifut a szobából és beleugrik az apja karjaiba:)" Ezt írtad hétfőn a látogatásomra és tudod milyen látványosan pötyögted be az én gondolataimat is!? Tudod az egyetlen dolog amit valahol sajnálnék, hogy ha lenne is nekünk valaha gyerekünk, külön szobában kéne aludnia. Mármint tudod, nem kényszerből, de a szülő is csak ember... :P Pedig én úgy várnám hogy befurakodjon közénk a kis minimanó, jönne vele a kutya is persze és nagy sóhaj, belenyugvás, naaaagy mosoly és a számat csak az tudná elhagyni hogy ez a MI családunk. :)
Ne haragudj amúgy, hogy ma hazajöttem, alig 2 órát lehettünk együtt, talán ha te nem vagy lábadozóban, én meg félúton a halál felé úgy hogy 10kor kezdek következő nap, még ott is alszom. Bár nem magyarázkodom, majd kárpótollak ;) Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése