Ah...

Valaki mondja meg miért kell mindig ilyen nehéznek lennie valaminek és miért nem tudom csak betörni az ajtót és megcsókolni? Emlékszem mikor mondtam neked, hogy úgy szeretlek, ahogy talán nem kéne... És most próbálom elhitetni magammal hogy ez így van rendjén. Talán nem leszek soha büszke arra, ahogy szeretlek, de csak így tudok szeretni egy olyan lányt mint az én csillagom. Tudod arra is emlékszem, amit tegnap mondtál - jobbanmondva írtál -, arról mennyire szeretsz. Evelin... Ahogy kiejtem a számon a neved, megtalál az a melegítő érzés, amit csak egy jól elkészített forraltbor okozna, egy jéghideg, havas estén. Nem tudom, hogy csak a magány, a zene ami szól ( Red Jumpsuit App. egyébként ) vagy az egész napos fáradtság mondatja velem, de most mégis olyan szörnyen érzem magam. Előttem a névjegykártyád, olyan vonzó ez a név, hogy Evelin, és látod nem találok rá okot, hogy miért! De, talán egy szó lenne rá. Hiányzol.