Közel 3 napja nem írtam, és most van mit bepótolnom. Meg kell hogy legyen miről olvasni. Nah akkor... Minden kísérletem hogy egy régebbi verziójú odf és sod fájlokat átimportáljak egy újba, kudarcba fulladt, jobbanmondva bele sem mertem kezdeni mivel közel 12000 sornyi adatról beszélünk, fájlonként. Más a struktúra és az egészet újra kéne írnom hogy valami is legyen belőle ami persze aztán a legelső alkalommal crashelne egy gyönyörűt. Szóval inkább hagyom a frászba, csak ez a hülye ambíció... nem hagy nyugodni.
Büszkeséggel és örömmel töltött el hogy az én kedveskémtől kaptam egy szééép verset, aranyos volt Tőle, és ami még fontosabb, meglepett. Szeretem ha meglepnek. Itt volt szerdán és wáááh, micsoda feneke van ennek a csajnak. Úgy el bírnám nézegetni órákig. Főleg ha leplezetlen. :D
Ami viszont bánt hogy olyan fáradtság lett úrrá rajtam, hogy legszívesebben feküdnék egész nap. Nem mintha így nem ezt tenném, más meg egész nap dolgozik, hazamegy és még ott is mosogat, kaját csinál... Áhh ezért szégyellem magam. De azért megteszem amit tudok. Szüleim betegek, influenzások, remélem én nem leszek az. Ennek ellenére viszont annyira tud zavarni hogyha apu fölöslegesen dumál és csak dumál és csak dumál. Megkért hogy vegyek túrót. Megkérdezi tudom-e hogy néz ki a túró. -.-' Elmondja hogy néz ki a túró. -.-'' És még mindig beszél hogy hozzak kalácsot ha akarok, de ne a legdrágábbat, mert anyu kiakad, meg hozzak 6 kiflit, reggelire, de nem is biztos hogy lesz kifli, és itt azt hittem vége lesz de nem. Kiment a konyhára belenézett a hűtőbe és konkrétan felsorolta az összes kaja összes variációját, ami a hűtőben van. -.-''' Van itt minden, még ezt is ehettek, meg azt is ehettek. Gondoltam magamban: "Téged kéne megennem."
Aztán Eviről meg rólam. Volt ugye az a megbántásos dolog a négerekkel meg a távol-keleti csajokkal. Neki meg a 3. személlyel. Talán most vagyunk kvittek bár tény hogy van a két dolog mélysége között néminemű különbség. Megvallom őszintén nagyon zavart, és talán még ennél kisebb dolog is zavart volna, ha Ő mondja. Ne vedd a szívedre Drága, ezt most abban az értelemben mondtam, hogy valszeg mástól hallva ilyesmit én is csak nevetnék. De a Te szádból hallva más töltettel, komolysággal bír. Ahogy gondolom vice versa. Meg aztán beszéltünk róla, hogy mitől féltünk még anno az elején. Én megosztottam Vele, hogy tartottam attól, hogy nem akként fog szeretni ami én vagyok, hanem azért ami nem a volt kapcsolata. Más szóval nem a saját dolgaimért, hanem azokért amik nem hasonlítanak a volt kapcsolatára. Tudod kedves olvasó és jómagam, nagyon meglepődtem azon, hogy valaki legalább annyira félhet, mint én. Ez lenne a természet velejárója? De legbelül olyan jó lehet egymásnak látni, hogy félünk... enélkül feleennyit nem jelentene a kapcsolatunk. És ez most fontos. Ez nekem valami különleges. Most nem sodródom az érzelmeimmel, és egyszerűen úszom az árral, hanem vannak vágyaim. Rá vágyom, és életemben először KELL valaki nekem. Az érzelmeim tengeréből a partra akarok úszni, mert feladtam hogy csak a hullámok akaratának kitett csónak legyek.
Asszem ennyi, nah csókolom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése